A sötét hálószoba misztikus homályát egy olvasó lámpa törte meg. Az íróasztal előtt egy megfáradt alak görnyedt. Egyik kezével forró bögre kávéját markolta, a másikkal cigarettáját emelte szájához majd a hamushoz. Kezei közt fehér színű billentyűzet húzódott. Orra hegyén szemüveg, amiről visszatükröződött a monitor erős fénye. Arca élettelen, nyúzott és megfáradt volt. Szemei alatt fekete karikák, talán napok óta nem is aludt rendesen. Tekintetével a monitoron látható sorokat pásztázta. Néhol kisebb-nagyobb javításokat ékelt be, de előfordult hogy sorokat írt át vagy törölt a dokumentumból. Soha véget nem érő ambícióval végezte munkáját.
Időérzéke azóta nem a régi, hogy elvégezte az egyetemet és sikeresen elhelyezkedett oda ahová szeretett volna. Egy igen neves kiadó karolta fel, annak ellenére, hogy ismeretlen szerzőket nem szoktak. Végül is, hogy is lehetséges ez? Régi ismerős. De nem is akár milyen. Sunwoo szembe találta magát azzal az emberrel, aki fenekestül felforgatta az életét még gyermekkorukban. Szomszédokhoz illően együtt nőttek fel. Hamar legjobb barátok lettek hála a sok közös vonásnak és a szülők fáradhatatlan unszolásának. Barátságuk egy napon holt ponthoz ért. Egy tragikus esemény megváltoztatta mind kettejük életét. Sunwoo ennek hála se szó, se beszéd a legtávolabbi egyetemre felvételizett.
Wonjun a vállalat főnökének fia és asszisztense. Feladatai közé tartozik az új írók toborzása, a nevesek átédesgetése. Munkakörének megfelelően szigorú, agresszív és talpraesett. Dícséret is csak akkor hagyja el a száját, ha az apja azt parancsolja neki, hogy vállon veregetéssel díjazza a munkások éhbérért való fáradhatatlan munkáját. Amikor isten az emberséget és az érzelmeket osztotta, valószínűleg soron kívül tartózkodott.
Hirtelen a semmiből madárcsicsergés árasztotta el a csendes környéket. Az ablak bukóra volt nyitva, így egy kósza szellőnek hála a sötétítő meglibbent és egy pajkos napsugár törte át magát a sötétségen. Sunwoo arcáig meg sem állt. A férfi ekkor pilláit kezdte rebegtetni, majd érthetetlenül felült. Szemeit törölgette, ezt követően pedig kócos hajába túrt. Kezeit az égnek emelte és egy hatalmas nyögdécselést követően nagyot nyújtózkodott. Kellemes melegség töltötte el. Szájára egy másik száj tapadt. Egy ismerős ízt érzett ajkain, egy olyan ízt amit senki más nem tudhat magáénak, mert minden ember máshogy csókol. Itthon volt, hazaért a munkából.
Folytatása következik...
Időérzéke azóta nem a régi, hogy elvégezte az egyetemet és sikeresen elhelyezkedett oda ahová szeretett volna. Egy igen neves kiadó karolta fel, annak ellenére, hogy ismeretlen szerzőket nem szoktak. Végül is, hogy is lehetséges ez? Régi ismerős. De nem is akár milyen. Sunwoo szembe találta magát azzal az emberrel, aki fenekestül felforgatta az életét még gyermekkorukban. Szomszédokhoz illően együtt nőttek fel. Hamar legjobb barátok lettek hála a sok közös vonásnak és a szülők fáradhatatlan unszolásának. Barátságuk egy napon holt ponthoz ért. Egy tragikus esemény megváltoztatta mind kettejük életét. Sunwoo ennek hála se szó, se beszéd a legtávolabbi egyetemre felvételizett.
Wonjun a vállalat főnökének fia és asszisztense. Feladatai közé tartozik az új írók toborzása, a nevesek átédesgetése. Munkakörének megfelelően szigorú, agresszív és talpraesett. Dícséret is csak akkor hagyja el a száját, ha az apja azt parancsolja neki, hogy vállon veregetéssel díjazza a munkások éhbérért való fáradhatatlan munkáját. Amikor isten az emberséget és az érzelmeket osztotta, valószínűleg soron kívül tartózkodott.
Hirtelen a semmiből madárcsicsergés árasztotta el a csendes környéket. Az ablak bukóra volt nyitva, így egy kósza szellőnek hála a sötétítő meglibbent és egy pajkos napsugár törte át magát a sötétségen. Sunwoo arcáig meg sem állt. A férfi ekkor pilláit kezdte rebegtetni, majd érthetetlenül felült. Szemeit törölgette, ezt követően pedig kócos hajába túrt. Kezeit az égnek emelte és egy hatalmas nyögdécselést követően nagyot nyújtózkodott. Kellemes melegség töltötte el. Szájára egy másik száj tapadt. Egy ismerős ízt érzett ajkain, egy olyan ízt amit senki más nem tudhat magáénak, mert minden ember máshogy csókol. Itthon volt, hazaért a munkából.
Folytatása következik...
Ah... Annyira imádom, hogy ennyire rohadtul jól írsz. Nem ismerem az együttest, karaktereket, de az eddig megteremtett hangulat nagyon tetszett. T_T
VálaszTörlésAnnyira rosszul érzem most magam. Elfogott egy érzés, hogy én sehol nem vagyok hozzád képest. Fejlődnöm kell! Nagyon, hogy legalább olyan legyek, mint te. T_T Nem is a történeteimmel van a gond, inkább magával az írással. Nem tudom olyan jól átadni és megfogalmazni a dolgokat, mint te. Tanulom kell még. Sokat.
De imádlak. :3
Kiri