Egy könyv olvasása közben akaratlanul is azonosítani a főhőst az egyik volt szerelmeddel, hihetetlenül fájdalmas. Így is fáj ahogy elváltunk egymástól. A gondolat, hogy azért szakított velem mert megváltoztak az érzései. Ironikus, hogy ő volt a második aki ezzel vált el tőlem. Még is talán jobban szerettem mint az elsőt. Azt aki itt volt közvetlen közel hozzám. Okos, intelligens, érzékeny. Művelt volt. Önfeláldozó és Bátor is. Akár csak Tris. Szégyen... legfőképpen amit művelek. Lopva pillantok a profiljára. Töröltem sok mindenkit, akit nem találtam helyén valónak. Őt is töröltem, hát ha megszabadulok a hónapok óta tartó szenvedéstől. Sikertelenül. Ahogy haladok a fejezetek, betűk, szavak, mondatok, sorok, oszlopok rengetegében, úgy kap el egyre jobban a sírhatnék, ismét. "Hóvirág"... talán te is így érezhettél tavaly.