Dús hajába tép a szél,
Megy megy s mendegél.
Szemeiből könnyek hullnak,
Rabja ő a közel múltnak.
Dús hajába tép a szél,
Megy megy s mendegél.
Szája szélén ül egy fintor,
Visszafordul olykor-olykor.
Dús hajába tép a szél,
Lép lép s lépdegél.
Kezei közt egy levél,
Nyitogatja és remél.
Dús hajába tép a szél,
Lép lép s lépdegél.
Szemeivel szavakat kutat,
Esetleg azok mutatnak utat.
Dús hajába tép a szél,
Áll áll s végleg megáll.
Eltűnődik órák hosszat,
Keresztezik e egymást még ezen utak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése