Derült égből szerelem

A világ összes táján élő sztárokra azt hiszik, hogy gondtalan életük van és mindent megkaphatnak amit csak akarnak. Tisztában vagyunk azzal, hogy dolgoznak azért a bizonyos mosolyért, amit mi magunk adunk visszajelzésképp nekik egy-egy koncert alkalmával. Koncert túrnék, lemez bemutatók, debütálás, fan meeting, és még sorolhatnám mikre járnak. A többi ország hírességei még is lazábbnak mondhatók, mint a koreában élők. Miért merem ezt állítani? Nem csak hajtják őket, mint az állatokat, de még szerződést is íratnak velük alá. Azt kérdezitek most, és? Melyik hírességgel nem? Ez a bizonyos szerződés tartalmazza, a randizási tilalmat is. Se randi, se kapcsolat. Talán csak a gondolatát nem tiltják meg nekik, de előfordulhat, hogy az apró betűs rész tartalmazza ezt is. Valamely csoda folytán még is történnek csodák és "balesetek". A szerelmet nem lehet olyan egyszerűen elkerülni és menekülni előle. Esetünkben is ez történt.

A 2NE1 koreai lány csapat épp a következő fellépésére készült. Vidáman teltek a készülődés percei. Számtalan mosoly és baráti csipkelődés hagyta el mindannyiuk száját. A megszokott ütemben haladtak előre a tökéletes fellépés kedvéért. Kinyitották az öltöző ajtaját, és fülig érő vigyorral mikrofonnal a kezükben elindultak a színpad mögé. Az alig ötven méternyi útszakaszon bele botlottak a hangmérnökbe és a barátnőjébe. Nyalták-falták egymást mint az iskolában látható fiatal tinédzser szerelmes párok, akiket szemmel láthatólag sosem zavart az, ha nyilvánosan mutathatták ki szerelmi ömlengésüket.

-Ahhh... de jó nekik! -szólalt meg Bom a legidősebb 2NE1 tag. -De tényleg, annyira irigylem őket!

Ezzel picit szomorkásan elsuhant, mint ha ott se lett volna.

-Tényleg jó lehet nekik. -sóhajtott fel Dara,a második rang idős. -Szőke herceg fehér lovon? Lovon? -kuncogott fel. -Inkább motoron!

Kis híján elharapta a mondat végét, olyan sietősre fogta távozását a "tett" színhelyéről.

-Szerintem ez nyálas. -mordult fel CL.

-Szerintem is. Nyan cat ehhez képest csak émelyítő pillecukor. De ez... -tette hozzá Minzy.

A két lány erős kacarászásban tört ki, majd elfoglalták méltó helyüket a színfalak mögött. Egy nyurga alak, fülbe akaszthatós mikrofonnal, féloldalra fésült hajjal, szemüveggel és sövényvágóval irtható szemöldökkel hozzájuk lépett.

-Akkor ahogy megbeszéltük.

Hirtelen a füléhez kapott, nagy valószínűséggel új utasítások érkeztek.

A lányok e közben cserfesen beszélgettek és kuncogtak a srác gesztikulációin. Olyan érdekes arcokat tudott vágni, mint aki citromba harapott majd egy kanál fahéjat kapott volna be.

-Na szóval. -fordult ismét a lányokhoz. -Szükségünk van egy kis fan servicere. Dara Bom a szokásos tündi bündi mosolyt kérem tőletek, puszi ölelés jöhet. CL Minzy ti egy kicsit vegyétek komolyabbra a figurát. Nyers szenvedélyt akarok látni! Akkor, ACTION!

Ezzel eltűnt mint kámfor a ködben. A függöny felhúzódni készült, a csajok bepózoltak és mehetett is a zeneszám. A Do You Love me című számukat adták elő, átéléssel és kellően elég bájjal. Dara és Bom a színpad elején foglaltak helyet, néha egymás szemébe néztek, egy-egy kósza érintést vetettek a másik derekára majd pásztázó tekintettel a közönséget vizslatták. E közben CL és Minzy egy emelvényen keménykedett és adták az elérhetetlent. Ekkor CL gondolt egyet és a nyakában lévő sállal magához húzta Minzyt. A közönség ekkor hatalmas sikongatásban és fütyülésben tört ki. A gyanútlan elől táncikáló tagok mit sem sejtettek. Szemöldök ráncolással hátuk mögé tekintettek és a látvány annyira megdöbbentette őket, hogy énekelni is elfelejtettek.

-Mi a picsa? -tört ki Daraból a kurtul barbár.

A közönség ekkor Dara felé fordult, mivel ő is Bom féle aranyos és szerény volt általában.

-Kedvesem bekapcsolva maradt a mikrofonod. -súgta neki oda Bom, zavart mosollyal az arcán.

-Már... mind egy. -sütötte le szemét a színpad padlójára, a nyakig elvörösödött Dara.

A csapat tagjai meghajoltak, eztán kapkodó léptekkel az öltöző felé vették az irányt. Minzy a székében kuporodott össze, nagy valószínűséggel sokk hatása alatt állt kicsit. CL a tükörben igazított a sminkjén, elégedett volt a mai teljesítményével. A két idősebb tag hosszas tanácskozás után úgy döntött kérdőre vonják az azóta ország szerte elhíresült pillanatot. Már tele volt az internet a szenzációval, pedig alig történt tíz perce.

-Ezt még is hogy képzelted? Mi volt ez? -kiskutya szemekkel aggodalmasan tette fel az első kérdéseket Bom.

-Még is mi lett volna? Aláfűtöttem a közönségnek. Több fanservice, több fellépés, több eladott lemez. -magyarázkodott CL.

-Tudom,hogy fontos neked ez a munka, de még is... képes voltál csak ezért... -habozott Dara a kijelentéssel.

-MEGCSÓKOLNI ENGEM! -szökött ki Minzy száján a mondat, mint riadt őzike a bokorból.

-Pontosan. -kezelte le higgadtan CL.

A lány sietősen átöltözött és elhajtott a koncert helyszínéről. Nyomát se látták utána pár napig. Telefonját nem volt hajlandó felvenni, oly annyira, hogy a huszadik alkalom után ki is kapcsolta azt. Végleg elérhetetlenné vált az YG Family és a 2NE1 tagjai előtt.

Ez alatt a pár nap alatt a lányok sorozatos kupaktanácsok által próbálták megfejteni a különös viselkedés hátterében meghúzódó lelki folyamatokat. A rögös út mindig ahhoz a válaszhoz vezetett,hogy nagy valószínűséggel biztos csak a munka miatt tehette. CL nem foglalkozott a melegekkel, és ha szóba jött a Yuri vagy a Yaoi, apró fintorral az orra alatt menekülésre fogta a távozást. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően viszont mint ha leszedték volna azt a bizonyos fátyolt a kérdés kosár felől. Párnacsatázás közben, Bom ügyetlenül hátraszaltózott egyet aminek következtében CL gardróbjában találta magát. A becsapódás akkora erővel hatott a szekrényre, hogy az egyik ajtó leszakadt a benne lévő polcok pedig mint ha dominók lettek volna, úgy dőltek le szépen sorjában. Mivel Minzy kézügyessége volt a legjobb hármójuk közül, így az övé volt a megtiszteltetés, hogy visszafúrja a polcokat, és helyre tegye az ajtót. Addig Dara és Bom próbálták CL szerűen elrendezni, hogy melyik holmi melyik polcon kaphatott eddig helyet. Egy pulóver hajtogatása közben, valami sárgás papír, jobban mondva papírok potyogtak ki.

-Mi lehet ez? -csodálkozott Bom.

-Én tudom, én tudom! -vált izgatottá Dara! -Egy titkos napló egy titkos napló! Vagy... kincsestérkép! -kacagott fel a lány elég hangosan.

-A térkép általában nem csak egy darabos? Úgy értem, hogy nem értem már ezt sehogy. -forgatta a szemét szerencsétlen Bom.

-Mindig is kis szőke voltál te. Nem érted? Elrejtette előlünk több darabban! -ekkor fejen simogatta Dara Bomot, aki még mindig nagy szemekkel meredt kolléga nőjére.

-Szerintem elment az eszed. -vetett oda egy széles mosolyt az éppen haját kócoló Darának.

-Engedjetek ide! Hadd lássam én is! -dobta le a fúrót Minzy, aminek a padló látta kárát. Egy lyuk a tölgyfa padlón, nehéz lesz megmagyarázni a menedzsereknek.

Össze szedték a széthullott papirosokat, majd liba sorban leültek az ágy szélére. "Akkor kezdjünk is neki." Hangzott el kórusban az elhatározás. Kora délután kezdték az olvasást, de mire a végéhez értek beesteledett. Minzy sápadtan tette le ami a kezében volt, társai pedig alsó ajkukat harapva mind két kezüket ökölbe szorítva hatalmas sikongatásban törtek ki. Közrefogták a lányt és ölelgették, már-már agyon nyomni készültek gyámoltalan Minzyt.

-Nem tudom elhinni! Ez annyira,annyira...

-SZUPER! -vágott közbe Bom, Dara mondandójába.

-Tudtam! Tudtam! Tudtam! Még,hogy nem szereti a Yurit és a Yaoit! Bár, arra nem számítottam, hogy tud ilyeneket írni, de, akkor is! -ujjongott Dara.

-Minzy kedvesem, most mihez kezdesz majd? -húzogatta szemöldökét Bom.

-Még is mihez kezdenék? Ez abszurd. Én és... ő? Még is micsoda vicc ez? Úgy értem... persze szép lány és kemény és belevaló és...

Annyi pozitív jelzőt sorolt CL-re, miközben egyre vörösebb arcpír kerekedett buksiján, hogy hihetetlennek hangzott az, hogy nem érez iránta semmit.

-Minzy... Minzy... Minzy! MINZY!

Ekkor egy csattanás törte meg a motyogást. A mindig kedves Bom egy pofon kíséretében csitította el "bajbajutott" barátnőjét. A két idősebb, az aprócska lányt az ágyra taszította és heves csiklandozásba kezdtek. Szegény Minzy mozdulni se tudott annyira lefogták. Ekkor hirtelen mint ha egy dementor lépett volna be a szobába, olyan hidegség töltötte meg a légkört. CL értetlenül állt az ajtóban és figyelte mit csinálnak bohóckodó művész társai. Krákogott egyet, de nem akarták meghallani. Ügyes se vetettek rá. Becsapta maga mögött az ajtót, és a lányokhoz lépett.

-Ő az enyém!

Magához ölelte az akkor már vérnarancs húsára hasonlító árnyalatú Minzyt.

-Úgy értem... mit csinálnék ha megölitek nekem? Kivel fogok jókat hülyéskedni? -fejét balra fordította, és komor ábrázatot varázsolt arcára. -Aztán rossz kislány voltál? -homlokon csókolta és ismét elviharzott, de csak az étkezőig ment.

-KUPAKTANÁCS! -üvöltötte el magát az aprócska teremtés. -Még is mit tegyek? Tényleg szerelmes lenne belém?

Dara és Bom megfogták egymás kezét és csillogó szemekkel bólogattak, akár csak az a bóvli bólogatós kutya a kínai üzletek polcain.

-Szerintem nem ártana megtudakolnod, hányadán állnak most a dolgok! -szólalt meg Bom.

-Szerintem is. De a legfontosabb, te szereted őt? -nézett aggódó arccal Dara.

-Én, persze, hogy szeretem. Mint egy... barátot. De mint nő, vagy is... én nem vagyok... leszbikus. Se biszexuális. Nem tudok róla... én nem... -hebegett habogott Minzy, hol ezzel hol azzal érvelt, talán magát próbálta meggyőzni.

Erőt vett magán a lány, és határozottnak tűnő léptekkel elindult az étkező felé, ahol CL is tartózkodott. A megkerült szökevény épp csirkemell salátát majszolt és tvt nézett. Nem tűnt különösebben izgatottnak, csak maga elé meredt és rágicsált. Hallana lehetett ahogy a saláta és az abban lévő friss zöldségek roppannak fogai közt.

-CL. Beszélni szeretnék veled.

Elsőre talán nem hallotta, mert nem nagyon akart reagálni a kérésre. 

-Föld hívja CL-t! Haho!

Ekkor a "gyanúsított"  kikapcsolta a tvt és apró barátnőjére figyelt teljes odaadással.

-Hallgatlak. Mit szeretnél megbeszélni velem? -ekkor a lány arca tündéri formát öltött és őszintén mosolygott a kérdezőjére.

-Emlékszel a pár nappal ezelőtt történtekre? Mire véljem? Hirtelen a semmiből magadhoz húztál egy sállal és megcsókoltál. Nem szoktál ilyeneket csinálni.

-Mint mondtam ez fanse... -ekkor Minzy rácsapott az asztalra és mérgesen nézett CL-re.

-Ne hazudj nekem! Eddig sose csináltál ilyet! A történetedet is megtaláltuk! Mindent tu... -ekkor CL éktelen haragra gerjedt, felállt, kezéből kiejtette salátáját.

-Micsoda?! Mit olvastatok?!

-Tudtam, hogy nem kamu amit leírtál! Máskülönben nem lennél ennyire ingerült! -állapította meg Minzy.

-Hogy ne lennék ingerült amikor ti, az idézőjeles barátaim a hátam mögött kutakodtok!

Ezzel ismét elviharzott. Felvette a cipőjét, a kabátját és a kocsija felé tartott. Minzy utána szaladt, nem akarta, hogy ismét megválaszolatlan kérdések gyötörjék napokig.

-Veled megyek. -szállt be határozottan CL mellé az autóba.

-Tőlem... -morgott a négykerekű tulaja.

Késő volt, de a város fényei szemet kápráztató látványt nyújtottak. A jármű belsejében a felek nem igen beszélgettek egymással. Minzy néha szeme sarkából balra nézett a morcosan navigáló sofőrre. CL a tükröket próbálta arra használni, hogy valamiféle képet kapjon anyós ülésen elhelyezkedő potyautasáról. Hosszas körözgetés után úgy döntött, elviszi arra a helyre, ahol a legtöbbet szeretett időzni. A városból kifelé menet volt egy ösvény, ami hegynek felfelé vezetett. A tetején egy kilátó fogadta az oda látogatókat. Az egész várost belehetett látni felülről.

-Szóval. Itt az ideje beszélgetnünk. -fordult Minzy felé CL.

-Szerintem is. -viszonozta a gesztust Minzy. -Mióta érzel így irántam?

-Magam sem tudom. Jött mint derült égből a villámcsapás. Az egyik percben még csak egy cuki kis kölyök voltál, a másikban pedig már cseperedtél és fiatal nő lett belőled. -az oldalán lévő ablakra meredt majd folytatta. -Elég dögös nő.

-Ó, öhm, izé. -kapkodta fejét ide-oda Minzy, kezeit össze kulcsolta. -Köszönöm. Azt hiszem.

-Most, hogy tudatában vagy mindennek, mit szeretnél tenni? -fordult ismét komoly arccal a lány felé, az idősebb.

-Semmit.

Megfagyott köztük a levegő, amolyan kellemetlen pillanat kerekedett ki a beszélgetésből. Nem csak a szó váltás de a szituáció is kényes volt számukra.

Valami csoda folytán még is érződött Minzyn, hogy ő se közömbös csak nem tudja hova tenni jelenlegi érzelmeit. Voltatok már, olyan szituációban amikor egy veletek azonos nemű szerelmet vallott nektek, ti még sem azt a reakciót produkáltátok mint amire számítottatok volna? Heves szívverés, izzadás. Fel kell ismernünk a jeleket, amiket a testünk jelez az agyunk számára. A szerelem nem egy válaszható dolog. Dacoltatok már a saját értékrendetek ellen, csak azért mert az előkerült érzések nem fértek abba bele? Minden bizonnyal igen a válasz.

Az ominózus eset valahogy távolabb sodorta a két jó barátnőt. CL kerülte Minzy tekintetét, és csak a színpadon volt már vele olyan pajkos és közvetlen. Dara és Bom ennek egyáltalán nem örültek, mert egy esetleges hajbakapás, vagy szerelmi bánat véget vethet négyük barátságának és esetlegesen karrierüknek is.

-Ebből elég! Nem tudom ezt ölbe tett kézzel nézni! -járkált fel s alá Bom. Helyeslésül Dara is bólogatott.

-Minzy elkeseredett, CL pedig rideg lett. Ez így nem helyes. -szemei könnybe lábadtak, majd Bomot átölelte.

-A vak is látja, hogy Minzy is oda van CL-ért. Fél attól,hogy mások mit szólnak hozzá? Vagy attól, hogy CL nem férfi? Ezek mind mind buta dolgok. A Thaioknál a tomboyok is tökre elfogadottak, hát még az ha egyneműek smúzolnak.

-Bom, Bom, Bom... -kacarászott a kijelentésen Dara. -Sose voltál normális, de hihetetlen mekkora szövegeket tudsz letolni!

Másnap a csapat levelet kapott. A YG Family ütemterve volt a borítékban. Egyiküknek viszont repülnie kellett. No nem a csapatból, pusztán reklám forgatás miatt Japánba. Az a bizonyos személy sose bírt a seggén megülni és sokat tűnt el egyik napról a másikra. Gondolta a főnökség, hogy ez neki való feladat. Bizony, ez a valaki CL. Minzy bezárkózott a szobájába, és nem volt hajlandó se enni, se inni, se kapcsolatot létesíteni a külvilággal. Dara, Bom és CL lent iszogattak az étkezőben, hogy megünnepeljék az eljövendő sikereket. Baráti csevej folyt odalent, emberi hangerőn ugyan, de az emelet számára érthetetlen módon.

-Ma? MA ESTE?

-Igen ma! Ez állt a papíron!

Minzy felkapta fejét a kishíján patakban úszó párnák közül. Összeszedte magát és CL szobájába sietett. Megvárta amíg a mulató bagázs tagjai felmerészkednek rezidenciájukba, eltenni magukat holnapra.

-Te mi...? -a mondat végét nem tudta befejezni, mert az apró lány sírva magához ölelte őt.

-Nem mehetsz! Nem engedem. -dörzsölte fejét CL vállába, kezével pedig ruháját szorongatta.

-Miért nem engedsz? -simogatta nyugtató jelleggel az apró teremtés hátát. -Ez munka Minzy. Ha nincs ínyemre is mennem kell.

-De akkor nem látlak... így is csak ennyi jut már nekem. -tört ki keserves zokogásban Minzy.

-Mi az,hogy csak ennyi? -tolta el magától az idősebb lány a makacs kölyköt.

-Amióta kiderült minden nem úgy viselkedsz velem mint előtte. Ez fáj. Leírhatatlanul... fáj!

-Csak nem akartam, hogy félreértsd esetleg amiket teszek. -magyarázkodott CL.

-Idióta! -Minzy ismét CL vállába túrta fejét és a lány mellkasát ütögette.

-Már megbocsáss... mondj egy okot miért lennék az.

-Azért mert szeretlek! Nem érted?!

Mind kettejük szívverése felgyorsult. Igazság szerint, az is igaz volt rájuk, hogy megdöbbentek a kijelentés hallatán. Sose hitték volna el ezt, ha nem velük történt volna épp. A légy zümmögését lehetett hallani, annyira csendben voltak és csak ölelték egymást hosszú-hosszú perceken keresztül. A történtekkel az egész ház tisztában volt. Aznap éjjel elkísérték CL-t a repülő térre, és fájó búcsút vettek tőle, ugyan is csak egy hónap múlva volt esedékes a hazatérése. Nem könnyű ez a pop szakma. Éppen a terminálra akart átmenni, amikor Minzy utána kiáltott.

-Elfelejtettél valamit!

A bőröndjébe alaposan bepakolt hölgyemény nem értette miről beszélhet Minzy. Még is mi lehet amit elfelejtett? A táncos lábú ifjonc szempillantás alatt, ott termett mellette és elé állt.

-Még is, mi az amit elfelejtettem? -vonta kérdőre Minzyt.

-Természetesen... ezt.

A repülőtér majdhogy nem közepén, két koreai női idol, ölelkezve csókolózott. Mondanom sem kell, hogy mekkora szenzáció lett volna belőle, ha valaki felismeri őket. Létezik derült égből szerelem? Úgy vélem igen. Könnyű rá akadni? Nem feltétlen. De ha megtalál minket a boldogság ragadjuk meg és éljünk vele.

A gyilkos

Az univerzum egy apró szegletében élünk, nem messze az általunk napnak hívott égitesttől, mely elengedhetetlen alapját képezi a földi élet kialakulásában és fent maradásában. Szóval, ha az univerzum szempontjából nézzük kik,és mik vagyunk, akkor csak egy jelentéktelen porszem valami nagy, hatalmas, és megmagyarázhatatlan dolog valamely szegletében. Vizsgáljuk tovább egy kicsit a dolgokat. Az emberi evolúciós fejlődésben mindig is szerepet játszott a félelem, a valamitől való tartás. Babonák és hiedelmek alakultak ki különböző generációk között, amiket szájból szájba adtak át a magukat bölcsnek hívó idősebb tagok. Amióta világ a világ, mindenki fél a haláltól. Megbotránkoztat minket, és elszörnyülködünk jöttén, mivel sanyarúságot és keserű szájízt hagy maga után. Reménytelenségbe taszít, depresszióba, majd ha vagyonosabb rokonunk halt meg esetünkben nyomorba. Hogy ki vagyok? Ma már elmebetegnek vagyok kikiáltva a médiában. Egy pszichopata, akinek a nevét kiejteni is gyomorforgató és hátborzongató. Felkeltettem az érdeklődését? Akkor pillantson bele nyomorúságos életem apró történetébe.

Ezerkilencszázharmincegy november nyolcadika  Segesvár.

Egy olyan ember látta meg a napvilágot, kinek nevét az óta is megbotránkoztató tévhitek és legendák öveznek. Úgy tartják vámpír volt ő maga, a megtestesült gonosz, a halhatatlan, aki hajadon szűz leányok vérét csapolta meg. Számtalan iparág és kereskedés szedte meg magát az illető „vámpír” mivolta miatt. Az igazság, mint általában, senkit sem érdekel. Van egy, az egyik szerző által kegyetlen hentesnek leírt démon, míg a másik által jámbornak és szerencsétlennek leírt személyiség. Az igazságot viszont egyik se fedi, ó nem bizony. III. Vladról beszélünk. Az Erdélyi csodavámpír. Pedig nem volt ő más csak egy kegyetlen gyilkos. A sors fintora, hogy imádott karóba húzogatni embereket. Végül ő is azon végezte. Szerencsétlen bolond… még is mit várt? Mit várt…?

Ugorjunk egy kicsit az időben. Dumah Dracul a nevem. Egy picit érthetőbbé teszem a nevem önök számára. Dumah egyiptom őrzője volt, a zsidó kivonulás alatt. A ’’Halál csendjének’’ angyala. Pontosan még nem tudtam miért adhatta anyám ezt a hányingert keltő nevet, de ahogy cseperedtem ráébredtem okára. A Dracul, vagy is a vezetéknevem a modern román nyelvben ördögöt jelent. Pompás név kerekedik ki abból, amit most önöknek elmeséltem. Nem vagyok más, mint, a „Halál csendjének ördöge.” Szívesen járnának ilyen nevű úriemberrel, nem igaz? Haha, csak vicceltem.

Ezerkilencszázkilencvenhárom november nyolcadikán születtem. A szüleim jó vágású, kő gazdag emberek voltak. Meg volt mindenem, amiről a többi gyerek csak álmodni tudott. A boldogságot nem lehet pénzért megvenni. Aki az ellenkezőjét állítja, az még nem volt gazdag. Egy szar körforgás az egész. Megkapod, amit akarsz, megunod, és jöhet a következő. Anyám a kertésszel csalta apámat, apám pedig a titkárnőjével anyámat. Nyílt titok volt, egy fertőben éltem. A kirakatban vigyorogtunk, mögötte pedig döglődtünk. A vállamra sok terhet róttak, mivel egy elit kis köcsögnek számítottam. Kurvára unalmas volt én még is csak nyeltem és nyeltem. Ahogy idősödtem a büntetések úgy lettek brutálisabbak. A házunk pincéje alatt volt még egy alagsor. Sikongatónak neveztem el. Tudják mi az a vasszűz? Apám beszerzett egyet, csak az én szórakoztatásom kedvéért. Bizony. Ügyelt arra,hogy túlnyomó részt ne okozzon károkat bennem, még is szenvedjem meg a bent töltött órát, avagy órákat. Anyám ezekről mit sem tudott. Kínpad, szikék, sebészeti ketyerék minden volt ott. Rettegtem mikor kerülök ismét le… addig a napig. Tizenhat lehettem, talán több is picivel, ó igen. Amióta csak az eszemet tudom, érdekelt az anatómia, a biológia, a patológia avagy kórbonctan. Bújtam a könyveket, lefizettem az orvosokat, csak hogy élőben is teret adjak fantáziámnak. Az első alkalomnál azt hitték én is rosszul leszek mint az orvostan hallgatói úgy általában. Megdöbbenésükre én csak álltam ott tátott szájjal és egyre izgatottabb lettem. Tudtam mit kell tennem és azt is mikor.

Apám céges fogadást tartott nálunk. A hallban gyülekeztek az ideérkezők. Pohárköszöntő, tánc és vörösbor. Elképzelhetetlen mennyiségű… vörös… bor. Lobbanékony természetű atyám, épp az elit seggeket nyalta tövig. Egy kupac szar egy teremben, micsoda ínyencség. Kifinomult gyerek kellett neked, huh? Pontosan tudtam,hogy ha eltörök egy kristálypoharat rögtön a sikongatóba hurcol, ott hagyva csapot papot. Ez történt? Ez. Apám hatalmas meglepetésére viszont nem én lettem az, aki aznap éjjel keserves kínok közt üvöltözött.
Megragadta a kezem és a vasszűz felé hurcolt. Mikor épp betaszított volna, megragadtam karjait és a nagy lendületnek hála amit adott belöktem a vasszűzbe. Meglepettségének hála kezeim kiszabadítottam, a fém ajtót rácsuktam és a lakatot rázártam.
-Amint kiszabadulok megdöglesz te kölyök! Megdöglesz!
Egyre dühösebb és dühösebb lettem. "Szarházi, semmire kellő, életképtelen" és még sorolhatnám miknek nevezett. Megelégeltem és valami olyan következett amire azt hittem nem leszek büszke egész hátralevő életemben. Az én méreteimre volt beállítva a kínzó eszköz, vagy is a pengék körülbelül apám torkánál lehetnek. (Nekem a mellkasomig értek.) Az alaksor egyik felében, egy méretes kalapács volt a földön. Megragadtam, majd tíz ütést mértem a masinára. Vérfagyasztó üvöltésben tört ki apám, de már csak ennyi tellett tőle. A vasszűz aljából mint a patak csordogált a friss vörös színű vér. Kinyitottam az ajtót, és apám felakadt szemeibe pillanthattam. A szeme fehérje rózsaszínű volt, mivel eldurranhattak az erek benne. A nyakát szanaszét roncsolták a szegek... mennyivel hamarabb döglöttél volna bele ha élesen hagyod apuci, nem igaz? Haha. Az élettelen test olyan volt, mint egy krumplis zsák tele téglával. A rozsdás idézőjelesen műtő asztalhoz cipeltem és felfektettem. Egy boroshordó volt lent, félig tele Tokaji borral. Szerencsémre vérvételre alkalmas ketyerék is voltak lent, így szépen lassan kipumpáltam belőle a vért. A borba kevertem, de hogy még zamatosabb legyen apámat is a hordóba helyeztem.Mondanom se kell, a fenti birkák úgy itták mintha valami nektárt kínáltam volna. A baromarcú vendégseregletnek feltűnt, a már pár órája halott apám hiánya, így tettem róla, hogy ne csak az ő sikolyát halljam az nap éjjel. A lépcső tetejére cipeltem a hordót. Lekapcsoltam a lámpát majd a lábammal egy hatalmas lendületet adtam neki, had guruljon. A csattanás következtében széttört hordóból apám teteme hullott elő. Vissza kapcsoltam a lámpát és mint aki jól végezte dolgát a szobámba mentem. Az alaksorról senki nem tudott apámon és rajtam kívül. Könnyű dolog volt lepleznem mind azt ami történt, megvetettem a férget. Jobb is,hogy megdöglött. A rendőrség a házkutatás során semmit nem talált, érthetetlen dologgal álltak szemben a szerencsétlen idióta állatok. A kihallgatások során ugyan az a lemez ment folyton, végleg elakadtak. Bűnbakra viszont szükségük volt, így fantom képpel kreáltak egy tetszőleges sorozatgyilkost. Szegecses gyilkos lett a fantázia nevem.

Szar világ jött ránk ez után. Nem gondoltam abba bele,hogy az a majom volt a család eltartója. Szerencsére volt életbiztosítása, és mivel anyám gombnyomásra tette szét a lábát, így a céget is megtarthattuk. Anyám kefélt világba, csak,hogy a férfi munkatársai elintézzenek minden kényes dolgot a cégnél. Mire betöltöttem a húsz éves kort, apámmal együtt olyan hát-nyolc embert tüntettem el nyomtalanul.

Hogyan és miként zajlottak nálam? Oh. Egy átlagos emberölés mindig izgalommal töltött el. Az áldozat neme mindegy volt számomra. Elkábítottam a kiszemeltet, majd lehurcoltam az alaksorba. Amíg eszméletlenek voltak levetkőztettem őket, és a savval teli kádba dobtam ruháikat. A nőket általában csak összekötöttem, a férfiakat odabilincseltem a falhoz. A szájukat bekötöttem aznap vásárolt selyem sállal. Amíg békésen szenderegtek, addig elővettem szikéim, tálcáim, és egy formalinos üvegcsét. Mindenkiből tartottam meg valamit. Fintorodik? Pf. Ugyan. Más bélyeget gyűjt én testrészeket. Miután magukhoz tértek, a szemükbe néztem és hideg vérrel elmondtam nekik,hogy megfognak halni. Ezután kicsatoltam a nadrágom, és megerőszakoltam őket. Kedvemtől függően, egyszer, kétszer vagy akár többször is. Érfelvágás, Y bemetszés, nyak elvágás, csonkítás, minden ami csak belefért. Egy embert elevenen nyúztam meg. A hálószobám lámpájának burája emlékét őrzi. A vérben ázott, halott testeket csodáltam amikor végeztem velük. Anyám szülinapján emberi májat evett, ízlett neki, bár minden bizonnyal elvitetne ha tudná kitől volt a finom ünnepi ebéd. Mélyhűtőbe zártam őket,hogy a bomlás ne induljon be olyan hamar. Naponta többször jártam le, kielégíteni szexuális vágyaimat velük. A fülemben csengett a sikoly, a lelki szemeim előtt pedig ott volt a félelem amit akkor éreztek amikor megöltem őket. Az oszlásnak indult tetemeket, vagy ahogy én hívtam őket, az elhasznált játékaimat a savba dobtam, ami elvégezte helyettem a piszkos munkát.
A rendőrség az eltűnések miatt nyomozott, de mivel fogalmuk se volt élnek-e vagy halnak így nem nagyon tudták tájékoztatni a lakosságot. Az áldozataimat is random válogattam, a város illetve ország különböző pontjain. Elkábít, csomag tartóba be és már ott se voltam. Harminc éves koromra már túl voltam a százötven ember ölésen. Nem tudtam abbahagyni, nem gyötört a bűntudat,és nem elégedtem meg a mélyhűtőből kivett tegnapi maradékkal. Ó nem. Friss hús kellett.

Akkor még is, hogy kaptak el? Természetesen, egy nő miatt. Az a mindenlébenkanál kurva... Az első problémát a rajta megjelenő hulla foltok, és a mérgezés okozta amit tőlem kapott. A nőgyógyásza rögtön rám mutogatott, hogy tőlem kapta el. Pénzel elhallgattattam, elég volt a vészmadárkondásából. A barátnőmet általam felvett orvosok kezelték. Óvatosabbnak kellett lennem ezek után. Két eszembei dolog közül kellett választanom, vagy a barátnőmet dugom gumival vagy a halottakat.  A barátnőmre esett a választás, sose tudta kielégíteni szexuális vágyaimat. De az áldozataim... ó igen. Az után lopakodtam le a kis játékszereimhez, miután elaludt mellettem. Egyik éjjel véletlenül felkeltettem és utánam lopózott. Belülről ugyan mindig kulcsra zártam a lejárat ajtaját, de nem tudtam elkerülni a kérdést. "Mi van odalent?". Flegma semmit mondó válasszal letudtam. Az egyik áldozatom cipeltem haza, amit úgy adtam be annak a szerencsétlen hülyének, hogy az egyik haverom berúgott a kocsmában pihennie kell. Az első számú gond, hogy meglátta a fazont nálam, a második, hogy többé nem fogja látni. Ez egy maga fajtának feltűnik. Lehurcoltam az alaksorba, a nőmhöz pedig vissza mentem fel. Egy gyors aktust ejtettem meg vele, ami után álomba szenderült. Annyira izgatott voltam az új szerzeményem miatt, hogy homlok egyenest futottam le, ne hogy a végén elmeneküljön. Olyannyira bele feledkeztem az izgalomba, hogy nem kulcsoltam be magam mögött a lejárat ajtaját. Hatalmas sikítás törte meg élvezeteimet. Mögöttem állt. Nem akartam elhinni. Még is mit látott? A káddal teli savban épp maródott az előző áldozat, az asztalon szanaszét vágva egy férfi holtteste, amit épp basztam. A polcokon pedig több mint száz formalinos üvegcse benne testrészekkel és szervekkel. A padló csupa vér az eszközökkel egyetemben. Felmértem a helyzet súlyosságát, tudtam mi fog következni. Felfutott a lépcsőn segítségért kiáltozva. Ügyet sem vetettem rá, utolsó perceimet a hobbimnak adtam, kiélveztem mind azt amit elértem. A rendőrség hamar ideért. Visszataszító volt a látvány, ami a szemük elé tárult. Többen elhányták magukat és inkább kifáradtak onnan. Úgy vették el tőlem az én drága, utolsó áldozatomat. Nem akartam elengedni, csak egyre jobban és hevesebben erőszakolni. A vallomásom nem adtam könnyen. Hetek teltek el mire mondtam valami számukra használhatót. Aztán meguntam a játszadozást, és daloltam mint a madár. A rendőri bénaság és egy tégla miatt kiszivárogtak a szaftos részletek, így volt min csámcsogniuk az újságíróknak. Nekrofiltól kezdve minden voltam. Amibe viszont belekönnyeztem az az alábbi volt: "Hosszú évek keresése után elkapták a Szegecses gyilkost, nevén Dumah Dracult.Embertelen kegyetlenséggel megölt majd megerőszakolt több mint száz személyt. Az áldozatok kiléte sajnos ismeretlen."
Ez lett volna rövid kis történetem.