2014. március 4., kedd

Tortúra: Közel s távol


Főszerben:
Bom
Dara

További szereplők:
Minzy
CL

-ELÉG ÉN EZT MÁR NEM BÍROM! -üvöltött fel Dara és elrohant a forgatás helyszínéről.
Bom aggódó tekintettel figyelt a sírva rohanó lány után. Menjen vagy ne menjen. Mérlegelt magában.
-Hogy történhetett meg mind ez pont velünk...? -tette fel a kérdést hangosan Bom.

Az egész nem kezdődött hamarabb egy hónapnál. A lányok (nevezetesen a 2NE1 csapatról beszélünk, ha eddig nem esett volna le a tantusz) épp egy turné promóciós videóján dolgoztak. A videóban minden lány más-más nyelven mondta el az egységes tartalmú kis monológot. Elengedhetetlen kellék volt a stílusos megjelenés és fantasztikusan hajkorona mellé a széles mosoly. Nincs is bizalom gerjesztőbb egy gyönyörű lány felderült arcánál. Egy olyan kis klip amiben pedig egyenesen négy angyali arc mosolyog rád, csak és kizárólag felkeltheti nem csak a fanok, de a civil emberek érdeklődését is. A stáb, a producerek és az ügynökség pedig használta is ezeket a marketing fogásokat. "VÉGEZTÜNK", hangzott el a végszó a sötétből. Az arcok mimikája nem éppen a boldogságot és gondtalanságot sugallta a kamera kikapcsolása után. "Szép munka volt";"Köszönjük a munkát", a lányok ezt a két kis tő mondatot hajtogatták az összes ott dolgozó munkásnak. A művész öltöző az épület túlsó szárnyán helyezkedett el, így egy kiadós kutyagolás várt "hőseinkre".
-Mit szólnátok ha elütnénk valamivel az időt amíg odaérünk? -hozakodott elő Minzy az ötlettel.
-Ez... -forgatta a szemét CL. -Végül is nem is baromság, Minz.
-Barkóba! -ugrándozott Bom örömében.
-Jóó! -csatlakozott hozzá Dara is.
-Én kezdem, én kezdem! -lelkesedett Minzy.
A lányok egyöntetűen beleegyeztek a csöpp lány kezdésébe. Meghatározták, hogy nem csak az út közben található tárgyak az elfogadhatóak hanem az egész épületen belül található bútorok és felszerelések.
-Rendben! Gondoltam egy tárgyra! -vágott is a közepébe Minzy.
-Kedvesem, ezt nem nekünk kellett volna kitalálnunk? -kuncogott Bom a mellette álló csöppségre. 
-Minz. Ismerlek. A kocka el van vetve nem tárgy. Csak azért mert az egyik technikus volt olyan ökör, hogy egy dobókockát helyezzen a virágágyásba attól még nem minősül tárgynak!! -mordult rá CL Minzyre.
-CL hagyd már! -védte meg barátnőjét Dara. -Biztos nem erre gondolt!
-Úgy van! -tette hozzá Bom. -Hallgatunk kedvesem. -megsimogatta Minzy vállait.
-Én igazából... -vérvörös arccal motyogott orra alatt. -Igaza van CLnek. -ezzel a fal felé fordult.
-TESSÉK? -érkezett szinkronban a megkérdőjelezés. -TÉNYLEG?
-Mondtam! Háhá! Én megmondtam! -kihúzta magát, ölbe tette kezeit és széles mosollyal vigyorgott.
 A kis játék annyira elhúzódott, hogy menet közben elfelejtették mennyire elfáradtak a mai nap folyamán. Nem telt bele pár pillanatba, amikor is észbe kaptak és kétszeres ha nem háromszoros sebességgel kezdtek el átöltözni. Ugyebár az idő telt és telt a játék alatt. Oly annyira elvesztették időérzéküket, hogy beesteledett. A portáson kívül nem igen tartózkodott már az épületen belül. Na jó, talán a takarítók. A csendet üvöltözés és dulakodás hangja zavarta meg. A lányok egymásra néztek és tanakodtak, van e értelme megnézniük mi folyik nem olyan eget rengető távolságban tőlük. Végül, mint minden esetben a kíváncsiság győz a félelem felett. Lábujjhegyen közlekedve lopakodtak a fal mellett. Egy magasabb nyurga férfi, és egy tőle egy fejjel alacsonyabb kicsit terebélyes alak próbálták meg lerendezni egymást. Az egyiknél vadász kés, a másiknál csak egy közönséges svájci bicska csücsült. Szinte táncot járt a két idegen, akik életre halálra menő harcot vívtak ismeretlen okból kifolyólag. A lányoknak dönteniük kellett a minél hamarabb. Ki mellé állnak. Végül a magas férfit választották, mivel a másik idegen bűnöző kinézettel rendelkezett.

-Állj! -rohamozta meg Minzy a pasast.
Több se kellett CL-nek követte barátnőjét a csatába. Heves püfölésbe kezdtek, addig-addig verték a kis köpcöst míg végül menekülőre fogta.
-NE IS GYERE VISSZA! -kiáltott utána önelégülten CL.

A csata végeztével kikérdezték a szimpatikus idegent, hogy mi a fitty fene történt az előzőekben. Még is mi lehet olyan fontos, hogy életre-halálra kell küzdeni érte? A titokzatos férfi igen nagy simlis volt, nem adott egyenes választ, csak kitérő körülíró feleletek hagyták el az ajkait. Bizalomra hivatkozva még a nevét se árulta el a lányoknak, mert összeesküvés elméletet boncolgatva elhitette velük,hogy akár kémek is lehetnek tudtukon kívül. Dara és a titokzatos idegen viszont, mint ha jól kijöttek volna egymással.  A srác még az egyik elérhetőségét is megadta neki, hogy alkalomadtán levelet váltsanak. Amolyan online levelező partnerek lettek végül is. Az előzményekre való tekintettel aznapi levezetésnek a csapat tagjai egy kém történetről szóló akció-vígjátékot tettek be megnézni. A Kémes hármasra esett a választásuk. Jóízű kacarászás, popcorn evés és kóla ivászat fejében telt el az a röpke másfél óra.

-Folytassuk ahol abbahagytuk! -tette szóvá Minzy.
-Mit? -értetlenkedett Bom.
-A játékot! -örvendezett Minzy.
-Jobb ötletem van! -vágott közbe Dara. -Üvegezés?
Király! -bólogatott CL.

Az ötletgazda fénysebesen elrohant a konyhába, hogy keressen egy kólás flakont vagy egy üres üveget. Ez a négyes sosem igényelte az alkoholt hangulatfokozó gyanánt, így nem igen került elő a "bulin". Felelsz vagy mersz? Újra és újra hangzott el a kérdés. Ám ekkor egy nem várt kérdés kapott szárnyra. CL megragadta az üveget és pörgetett. Az üvegcse csak forgott és forgott eszeveszett sebességgel. Végül Bom felé mutatott.

-Felelsz vagy mersz? -a tőle telhető leggyorsabb beszédtempóval tette fel a kérdést CL.
-Felelek! -választott Bom.
-Szuper! A kérdésem az lenne, hoogy... -ekkor Minzy odatérdelt mellé, és a fülébe súgott valamit, majd összekuncogtak. -Megcsókolnád Darát?
-Ez még kérdés? -vonta fel szemöldökét sokat mondóan Bom.
-Válaszolj egyenesen. -ütötte meg Dara Bomot.
-Au! Ne ütögess! -simogatta alkarját Bom.
-Vá-la-szolj! Vá-la-szolj! -örjöngték a lányok.
-Igen, meg. -sóhajtott egyet, majd a füle hegyéig elvörösödött.
-Háhá! CSÓKOT CSÓKOT! -mormolta Minzy és CL.
-Hé hé hé hé! Álljon meg az a bizonyos fáklyás! -krákogott, majd folytatta Dara. -Felelt, nem mert.
-Óóóó. -keseredett el a lelkes duó.

Az ember reagál a környezetében lévők hangulatára, ez most sem volt másképp. Minzy és CL el-elbóbiskoltak egy-egy kérdés között, szóval pizsamát lőttek és lefeküdtek aludni. Bomra és Darára hárult az a megtisztelő feladat, hogy eltakarítsák a ramazúri maradványait.

-Kajak megcsókolnál? -állt meg sepregetés közben Dara.
-Meg. Baj? Mert akkor visszavonom. -pillantott szúrós tekintettel a tőle karnyújtásnyira lévő lányra.
-Csak a szád jár. -incselkedett Dara.
-Akarod,hogy járjon?! -kapta fel a vizet Bom.
-Na! Kezed járjon ne a szád! -folytatta szóvicceit Dara.
-Ahogy parancsolja fenséged...

Bom a pulthoz nyomta Darát, arcon majd szájon csókolta. A szorosan pulthoz préselt lány nem ellenkezett. Bom lassan húzódzkodott el Darától, a szemébe nézett, arcon puszilta majd jó éjt kívánt neki. A magára hagyott hölgyemény jobb kezével a szájához kapott, és a nem is olyan régen angolosan távozott Bom útvonalát fürkészte.
A következő hetekben elválaszthatatlan kapocs alakult ki közöttük. CL és Minzy eddig is öri barik voltak, de Dara és Bom nem viszonyultak olyan közvetlenül a másikhoz. A fura fazon megmentése óta nem érkezett egy darab e-mail sem a férfitól. Egyik délelőtt üzenete érkezett Darának. "Találkoznunk kell.... a részleteket majd smsben írom." A titokzatos férfi idővel nevet kapott és még megannyi tulajdonságot hála Darának. A pasinak hála a közeledés ismét távolodásba csapott át, ugyanis Dara beleszeretett a magas férfiba.

-Mondanom kell valamit lányok! -ujjongott a randiról hazatért lány.
-Mit? -kérdezte Minzy.
-Nem alkalmas, még a végén Bom meghallja! Gyertek fel a szobámba! -suttogta Dara.
-Megyünk. -bólogatott rosszallóan CL.
-Mi az a nagy dolog amit nem tudhat meg Bom? Meg amúgy is, miért nem tudhatja meg? -hajolt Dara arcába grimaszos arccal Minzy.
-Na na na, hátrább az agarakkal! Csak az én arcomba mászhatsz bele így! -féltékenykedett CL.
-Figyelnétek rám végre egy kicsit?! -vágott hátast az ágyon Dara.
-Persze, mond csak. -huppant le mellé CL.
-Izé hát... járunk. -fordult hasra, majd a párnájába temette arcát Dara.
-Ííííííí. -ugrott Darára erőteljes mozdulattal Minzy. -Ez annyira jóóó! De... várj. Mi lesz Bommal?
-Tessék? Mi lenne? Nem volt semmi... -emelte fel fejét a párnáról Dara.
-Semmi? Vibrál köztetek a levegő kislány. -nyomta fejét ismét a párnájába Darának.
-Így van! Rosszul fog esni neki, és szebb pár lennétek mint ezzel a... izé... vele. -keseredett el Minzy.
-Na tisztázzuk. -térdepelt fel az ágyba ékelődött lány. -Bom és köztem nem volt semmi. Lehetett volna, de nem tettünk az érdekében semmit, hogy legyen. Köztünk sosem lesz semmi Bommal, ez van!

Az említett fél épp rosszkor volt, rossz helyen. "Sosem lesz semmi... ez van!". A lány elejtette a tálat, amin saját készítésű csokis karamellás süteményei csücsültek, amiket barátainak sütött.  A bent tartózkodók hallották a zajt, és mivel az ajtó elé esett az a tucat édesség, így tudták mi történhetett. Bom hallott valamit. A 2NE1 lányok nem beszéltek egymással ha nem volt muszáj. Dara próbált beszélni szeretett Bomjával de mint hiába való volt, süket fülekre talált és zárt ajtókra. Vasárnap este randira készülődött Dara a beléjük botlott idegennel. A fiú az előszobában várta kedvesét, amikor is hirtelen egy telefon hívást kapott. Sunyin settenkedve körbeszaglászta a terepet, ne hogy meghallja valaki. Amikor azt hinné az ember, hogy egyedül van akkor ott terem Bom. Nem akart hinni a fülének. "Most készülődik fent igen... üres fejű mint a többi... jaja, átadom a gyűrűt majd a Maffia őt öli meg mert nála lesz... én csak kis segéd munkás vagyok a helybéli keresztapa alatt, nincs beleszólásom... haha, igen igen szeret de minek? Bolond." Azok a kecses női lábak futásnak iramodtak, az emelet irányába.

-Ne menj vele kérlek! -kapkodott oxigén után a megfáradt Bom.
-Mi? -lepődött meg Dara.
-Ez a .... pöcs! Csak kihasznál! Ne menj vele! -lihegett tovább Bom.
-Állj. Féltékeny vagy? Eddig eszedbe se jutott bármit is tenni a kettőnk ügyében. Most meg hirtelen ilyeneket mondasz?! Nevetséges vagy Park Bom!

Eltolta útból barátját és magabiztosan szökkent alább a lépcsőkön.

-DE NE MENJ!
-FÉL-TÉ-KENY!

A randi ideje alatt, hárman kupaktanácsot tartottak,hogy megvitassák a jelenlegi helyzet súlyosságát. CL és Minzy aggódva faggatták Bomot, aki újra és újra elmesélte a hallottakat. Bizonyíték híján viszont nem lehet vádaskodni. CL azt tanácsolta, hogy várják meg mi sülhet ki ebből. Ha valóban lesz gyűrű az már egyel több bizonyíték a támadásra. Úgy is lett. Dara jött egy szép kis gyűrűvel az ujján.

-BASSZUS! -üvöltött fel Minzy. -CL GYERE!! -pánikolva elkezdett fel s alá járjálni.
-Mi van mi van mi van? -toporgott az imént hívott lány. -Gyűrű?
-Gyűrű!
-Gyűrű?
Folytatták ezt a tartalmas párbeszédet a lányok. Dara mit sem értett az egészből, de jobbnak látta nyugovóra térni, másnap ugyan is szintén egy nehéz nap várt rájuk. Forgatás. Másnap reggel Minzy és CL azt javasolták kétségbeesett barátnőjüknek, hogy mondja el Darának a nem rég hallottakat. Talán azóta változott a véleménye és meghallgatja. Úgy is lett. A forgatás előtt négyszemközt beszélt kedvesével.

-Emlékszel arra amit mondani akartam neked? -kérdezte komoly arc kifejezéssel Bom.
-Ja... és? -flegmázott Dara.
-Nem érdemel meg téged, és nem akarom, hogy bántódásod essék. -taglalta Bom.
-Oh, ugyan, valld már be hogy féltékeny vagy, mert vele vagyok és nem veled! -vágta padlóhoz ásványvizes palackját Dara.
-NEM! FOGD MÁR FEL,HOGY CSAK JÓT AKAROK! -fakadt ki Bom.
-JÓT? JÓT?! MIVEL?! AZZAL, HOGY HAZUGSÁGOKAT TALÁLSZ KI?! -üvöltözött Dara.
-Nyugodj meg... nem hazudok! Hallottam! Valami van a gyűrűddel ami miatt kell a Maffiózóknak! Ne hord! Kérlek! -könyörgött Bom.
-Tudod mit? Elég. Én szeretlek. De értsd meg,hogy őt választottam. -küzdött könnyeivel Dara.
-Én is szeretlek. Jobban mint bárkit a világon, de ne tedd ezt! -érzékenyült el Bom. -DARA VEDD MÁR ÉSZRE MAGAD!
-ELÉG ÉN EZT MÁR NEM BÍROM! -üvöltött fel Dara és elrohant a forgatás helyszínéről.
Bom aggódó tekintettel figyelt a sírva rohanó lány után. Menjen vagy ne menjen. Mérlegelt magában.
-Hogy történhetett meg mind ez pont velünk...? -tette fel a kérdést hangosan Bom. -Szeretem és ő is viszont szeret, ennek még se így kéne történnie.

A mentőakció kezdetét vette, Bom eszeveszett futásba kezdett, amit észrevett a másik két jómadár. Magukat meghazudtoló sportolói teljesítményt nyújtottak. Talán még a maraton egy kicsiny szeletét is képesek lennének megtenni. Dara hirtelen megállt egy helyben, Bom pedig észrevette, hogy a szembelévő épületen egy puskás férfi már várta Darát. Ahogy csak a lába bírta futott a szeretett nő felé. Végül magához rántotta és... paff. Egy lövés zaja törte meg a csendet. Dara ruhája véres lett, akárcsak Bomé. De nem a célpont sérült meg, hanem az a valaki, akit figyelmeztetése ellenére cserben hagytak. A mentősök és a rendőrség hamar a helyszínre sietett. Időben sikerült a vérzést elállítaniuk és stabilizálniuk Bom állapotát. Darát, Minzyt és CL-t alapos rendőrségi kihallgatás után ártatlannak itélték, a gyűrűt pedig elvették Darától. Egy lopott gyémánt csücsült a kis drágában, nem kevesebb mint harminc millió forint értékű.
Másnap a lányok meglátogatták sebesült hősüket a kórházban. Beszélgettek, próbálták jó kedvre deríteni kis betegjüket, aki vette is a lapokat. Minzy és CL magukra hagyták a lányokat, hogy megbeszéljék hányadán is állnak a dolgoknak.

-Sajnálom. -kezdte Dara. -Hinnem kellett volna neked.
-Semmi. -hajtotta le fejét szomorúan Bom.
-Csak óvni akartál... én meg... vak voltam.
-Igen.
-Mi igen?
-Mind kettő.
-Naaaa. -puffogott Dara.
-Más valami? -nézett nagy szemekkel az ágy szélén helyet foglaló Darára.
-Igazság szerint lenne. -közelebb húzódott barátjához, a szemébe nézett és így szólt: -Szeretlek. Nem vettem észre eddig mennyire. Sajnálom, hogy majdnem a legnagyobb kincsembe került.

A kórházi szobában hirtelen csend telepedett. A két lány szenvedélyes csókot váltott egymással. Ez után kibékültek és nehézségek árán ugyan, de csak sikerült összeboronálni őket. Azóta is együtt vannak, ha Minzy és CL nem fűrészelte ketté a francia ágyukat ismételten.